A halál hozzám lopakodott halk léptekkel
Alattomban a hátsó ajtón jött be
Nem láthattam vagy hallhattam
És ajkaim még nem érezték a csókját
A kése gerincen s lábon át csúszott
Ami ott láthatatlan lázat szült
Benne teljes kínban kellett égnem
Legyen világosság
Te Démon kerülj az igánk alá
Ígérd nekünk
Ezrek örömét
Legyen világosság
A szellem, ami a palackból mászott elő
Sugárzik, mintha
Ezrek sütnének
Bennem parázslanak a Démon vad lángjai
Felemésztett engem és már semmit sem kellett nézni
A forróság csak a halált táplálta és a hideget ásta
Lopakodva ellopta tőlem a méltóságomat és a hajamat
így meghaltam, anélkül, hogy megértettem volna, csak
Az ember sugárzó leplét hagyta vissza
Az első én voltam
Legyen világosság
Te Démon kerülj az igánk alá
Ígérd nekünk
Ezrek örömét
Legyen világosság
A szellem, ami a palackból mászott elő
Sugárzik, mintha
Ezrek sütnének
A kezdeted a legkisebb minden rész közül
Ahogy az oszthatatlan hirtelen oszthatóvá vált
De ahogy már Faust és a varázslótanoncok is
Gyengék voltunk, és vakok a veszélyre
Legyen viágosság
Te Démon kerülj az igánk alá
Ígérd nekünk
Ezrek örömét
Legyen világosság
A szellem, ami a palackból mászott elő
Sugárzik, mintha
Ezrek sütnének