Ne hazudd, hogy éltél már
ameddig a szíved vár,
nem vagy csak egy árnyék
egy lenyomat a falon.
Az élet csak egy árnyjáték
ismerős a két árnyék,
összenéznek némán
kiabálnak vakon.
Néma a szemem míg félsz,
megszólal ha újra rád néz.
Vak a szám de
szádról olvasni fog tudom.
Árnyékomat elhagyom
repülök és álmodom,
még a szám a szádra tapad
tanulom szavaidat
és felveszem a szárnyakat.
Árnyak a fehér falon
repülök és álmodom,
még a szám a szádra tapad
elhiszem minden szavad
és felveszem a szárnyakat.
Kérlek nézd a néma szemem,
érzem beszélni fog nekem.
Tudod nem lehet mindig így,
nem lehetünk csak árnyak,
árnyak a fehér falon.
Néma a szemem míg félsz,
megszólal ha újra rád néz
vak a szám de
szádról olvasni fog tudom.
Árnyékomat elhagyom
repülök és álmodom
a szívem újra szabad,
elhiszem minden szavad
és felveszem a szárnyakat.
Neked is van értem már
árnyad amit elhagytál,
nekem is van érzem már
szárnyam amit rám adtál...