Az eső néha elbújik, ha fél
Az ember néha túl gyakran beszél
Felnőttünk, de nem fogadjuk el
Ami tönkretesz, az néha felemel
Tudnom kell, hogy miért vagyok ma itt
Az apám, tudom, nem hiába hitt
Pedig rám az anyám hasonlít
Ami tönkretesz, az néha elvakít
Felnőni mit jelent?
Ha a számlákat fizeted?
Hogy önmagadtól várod el, és nem másokra vársz
Hogy terád néznek fel, és te nem nézel le mást
Hogy a gyereked is mosolyog, és nem csak az apád
Gyere mondd meg mi legyеn, csak nézzük egymást?
Vagy beszélünk is végre majd еgy életen át?
Az esőcseppek összebújnak felhők közt
Kell, hogy legyen cél, hogy reggelente felöltözz
Egy lábnyom az élet, amit otthagyunk a hóban
Minden amit magammal hoztam, elfér egy szóban
Hatalmas hegyek között barangol a magányom
Megosztanám veled testvér, de ez a sajátom
Apró gyermekek vagyunk, törékeny álmokkal
Játszik az élet velünk, ahogy mi a bábokkal
Nem akkor növünk fel, ha felnövünk a világhoz
Hanem mikor a gyermekkorunk kiátkoz
Az eső néha elbújik, ha fél
Az ember néha túl gyakran beszél
Felnőttünk, de nem fogadjuk el
Ami tönkretesz, az néha felemel
Tudnom kell, hogy miért vagyok ma itt
Az apám, tudom, nem hiába hitt
Pedig rám az anyám hasonlít
Ami tönkretesz, az néha elvakít
Az eső néha elbújik, ha fél
Az ember néha túl gyakran beszél
Felnőttünk, de nem fogadjuk el
Ami tönkretesz, az néha felemel