Egy régi fénykép úgy döntött, hogy földre hull
Apám arcán egyszerű derű
Nem volt ő se szent
Egyszer fent és egyszer lent
Az élet mégis úgy tűnt, gyönyörű
Csak énekelt, s egy szót sem értett latinul
De kért, hogy higgyem el, ha érdekel
Hogy meghívja a bajt
Aki térdet sose hajt
A szívét sem emelheti fel
Csak az, aki mást is felemel
Apa, látod
Mivé tesszük a világot
Nem hiszem el
A hiányod
Arra tanít
Legyek én, aki mer
Te is látod
Mivé tesszük a világot
Nem hiszem el
A hiányod
Arra tanít
A teher engem is
Felemel
Az álmaimba éjjelente visszatér
Nem fogja már régen a kezem
Nem is szól, csak int
Aztán eltűnik megint
Mikor azt kívánnám, maradjon velem
A sötét ég előtt az arca falfehér
A tenyerében parazsat hozott
Ő előttem jár
És a túloldalon vár
Hogy meg ne fagyjak én, ha átjutok
Ha földre omlanak a csillagok
Apa, látod
Mivé tesszük a világot
Nem hiszem el
A hiányod
Arra tanít
Legyek én, aki mer
Te is látod
Mivé tesszük a világot
Nem hiszem el
A hiányod
Arra tanít
A teher engem is
Felemel
Ha az élők alusznak
Éberek a halottak
Apa, látod
Mivé tesszük a világot
Nem hiszem el
A hiányod
Arra tanít
Legyek én, aki mer
Te is látod
Mivé tesszük a világot
Nem hiszem el
A hiányod
Arra tanít
A teher engem is
Felemel