Egy csomó különböző életet éltem,
Sokszor voltam már sokféle ember,
Keserűségben élem az életem,
És szívem telve ürességgel.
És már látom, most először látom:
Nincs bűn a kedvességben,
Nem mindenki arra hajt, hogy kicsináljon,
Talán, ó, talán csak meg akarnak ismerni téged.
Most itt az idő,
Kicsim, nem kell félelemben élned az életed,
És az ég tiszta, félelemtől mentes.
Nem akarok félelemben és reszketésben élni,
Azt akarom érezni, hogy lebegek,
Ahelyett, hogy állandóan majd' fel robbannék
A félelemtől és a reszketéstől.
Különböző emberek vannak a fejemben,
Kíváncsi vagyok, melyik tetszik nekik a legjobban,
Végeztem azzal, hogy erőltessem a dolgot,
És felhagyok ezzel az egésszel.
Most itt az idő,
Kicsim, nem kell félelemben élned az életed,
És az ég tiszta, félelemtől mentes.
Félelemtől...
Nem akarok félelemben és reszketésben élni,
Azt akarom érezni, hogy lebegek,
Ahelyett, hogy állandóan majd' fel robbannék
A félelemtől és a reszketéstől.
És mikor eljön az idő,
És a fények kialszanak,
Tudom, hogy hová fogok tartozni,
Mikor elfújnak engem.