Bekapcsolom a TV-t, benne ismét zavar és káosz,
Sablonos mese, mindenki a sarokban ragadt,
Tovább ront a helyzeten, hogy az új csajom is lelépett itthonról,
Eddig csak ittam és szart se csináltam, mintha nem is lennék ember,
De újra itt vagyunk, hogy kezünkbe vegyük sorsunkat, a folyton ismételt dallam elragad,
Minden nő egyforma, nem számít, mit teszek.
Van valakiben még több szerelem?
Ez a világ csak nekem túl szűk most?
Be voltam zárva saját szívembe,
De vajon kinyílik, ha azt mondom: "Szezám, tárulj!"?
Körülnéztem, de ezek nem emberek, hanem sorjázó pingvinek,
"Van Facebook-od, szivi?" "Dobtam egy tweet-et" A rabszolgaság újra felbukkant...
De ez még mind nem volt elég, anyám megint zsémbeskedni kezdett,
Hogy miért nincs még gyerekem, sosem leszek felnőtt ember,
"Megvan hozzá az erőd, hogy újra hős legyél, anélkül, hogy kérnének rá?"
Minden nő egyforma, nem számít, mit teszek.
Van valakiben még több szerelem?
Ez a világ csak nekem túl szűk most?
Be voltam zárva saját szívembe,
De vajon kinyílik, ha azt mondom: "Szezám, tárulj!"?
Felejtsd el, hogy olyasvalaki miatt aggódj, aki nem hozzád tartozik,
Nagyon szépen hangzik, még ha hazudunk is,
Felejtsd el, hogy olyasvalaki miatt aggódj, aki nem tiszta,
Nagyon szépen hangzik, még ha bűnt követünk is el,
Felejtsd el, hogy olyasvalaki miatt aggódj, aki nem hozzád tartozik,
Nagyon szép hazugságokat mondunk egymásnak.
Van valakiben még több szerelem?
Ez a világ csak nekem túl szűk most?
Be voltam zárva saját szívembe,
De vajon kinyílik, ha azt mondom: "Szezám, tárulj!"?