Favola [Hungarian translation]

Azt mesélik, hogy Ő (ffi) átváltozott

Egy fává, és ez az

Őmaga választása volt, hogy mozdulatlanná váljon

És ott állt nézve

Ahogy a Földből új virágok születnek.

Így

A nyuszik és kolibrik fészke volt Ő

A szél megtanította vele az illatát

A fenyőgyantának és a vadméznek

És az eső megmosdatta

Az én boldogságom - mondta magában belül -

Íme...íme...mostanra megtaláltam, hogy

Mostanra jól érzem magam

És, hogy az enyém minden idő

Többé nincs szükségem senkire

Íme, az élet szépsége ez, ami

"De egy napon elhaladt mellette

Egy leányzó szempár

Egy szempár, ami elrabolt az égből

Egy adagnyi kékséget"

És megremegni érezte a gyökereit

És ekkor hirtelen akkora veszteséget érzett magában

Olyat, amit csak egy férfi nő nélkül tudhat, hogy mi az

És kinyújtotta az ágait,

Hogy megérintse

Megértette, hogy a boldogság sohasem a fele

A végtelennek

És ekkor együtt volt a Hold és a Nap

A Kő és a Felhő

Együtt volt a Mosoly és a Sírás

Vagy csak

Volt egy férfi, aki elkezdett élni

Mostanra

Volt az énekszó ami megtöltötte

Az Ő nagy

Mérhetetlen magányát

Ez a rész így volt igaz

Amit minden mese ami a szerelemé

Magában foglal

Hogy hihessünk benne