E földi életünk során menetelünk
És egy másféle virradattal szembesülünk
Az igazság pillanatában.
Az, hogy az ember fia meghal
Az emberiségért, utolsóként
Az elfecsérelt életekért.
Szívünk mélyén megtalálhatjuk
Elszalasztott álmainkat, minden egyest
Mielőtt a Mennyország könnyeket harsog
Sziszifusziként élünk én attól tartok.
Elbúcsúzunk a fegyverektől
Nyugodjanak békében.
Hátha elszabadul a szabadság égi áldása
Elbúcsúzunk a fegyverektől.
Továbblépni mégsem tudunk rögtön
Napnyugtakor osztozkodunk még ezen a Földön.
Mikor dermesztő szelek eldobják zablájukat
És őrült kutyák járatják szájukat
Bármenyire is sötét az éjszakád
Fordítsd felém arcodnak bánatát
Mert mikor az utolsó lövés is eldördül
Akkor a világ szabadként felhördül
De még további kérdéssel fogunk elárasztani
Pontosan meddig fog ez kérem tartani
Bár viharok kereszttűzében haladunk
Akár egy fa mi mégis állva maradunk.
Elbúcsúzunk a fegyverektől
Nyugodjanak békében.
Talán elszabadul a szabadság égi áldása
Elbúcsúzunk a fegyverektől.
Továbblépni mégsem tudunk rögtön
Napnyugtakor osztozkodunk még kicsit a Földön.
Sok éve ezen az úton vándorolunk
Minden lépéssel mit megteszünk
Mindennemű határt lerombolunk
Hibázni nincs jogunk !
Búcsú a fegyverektől
Nyugodjatok békében
Szabadságunk reményében.