Mi a boldogság?
Mi a szabadság?
Számtalanszor feltettem ezeket a kérdéseket nekik,
de sosem válaszoltak
és mégsem telt el úgy nap, hogy ne hallottam volna a suttogásukat.
Ugyanazokat a rémálmokat mesélték újra és újra,
amelyeket hiába próbáltam elfelejteni.
Az elmém olyan zavart volt, hogy csak őket láttam és hallottam.
Kinek kellene hinnem?
Hová kellene mennem?
Ki voltam?
Pirkadattól alkonyatig közel maradtak hozzám és a múltam démonjaira emlékeztettek,
de engedd meg, hogy tanácsot adjak.
Dobd el őket magadtól,
rakj rendet a fejedben és felejtsd el azokat a dolgokat, amelyeket el kell.
Ne hullajtsd örökké ugyanazokat a könnyeket,
mert csak egy dolog van amit meg kell tenned
annak érdekében, hogy növekedj és fejlődj,
ez pedig a dolgok szortírozása.
Mondj búcsút a rémálmaidnak és a múlt démonjainak.
Magadra kell hallgatnod ahhoz, hogy boldog légy,
nem pedig az ő baljós suttogásukra.
Ne félj lapozni és egy sokkal szebb történetet írni.
Rakj rendet a fejedben,
tisztítsd ki a negatív gondolatokat
és minden jobb lesz.
Legyen hited magadban
és ints búcsút nekik.