A fájdalmam elmúlik, most már tudok lélegezni
Hátat fordítottam a szerelemnek, amit neked adhattam volna
A levegőben száll a hangod, visszhangot kelt bennem
A levegőben száll a hangod...
Keresem a helyet, ahol sétáltunk
A jelenléted még midig érződik, megremeg tőle a kezem
A lelkedben éltem, és te vagy az, akihez már nem térek vissza
A lelkedben éltem,
Nevetni és álmodozni fogok,
Tovább kell lépnem rajtad
Követem a jelet, amit a sors ad nekem
Elegem van a sírásból,
A viharodnak vége
Te leszel a szerelem szelleme, akit el fogok felejteni
Nem fogok többé a múlton gondolkodni
Nekem, te már csak a naplóimban létezel
Milyen nehéz visszacsinálni a tegnap minden pillanatát
A szellemed kísért engem
Nevetni és álmodozni fogok,
Tovább kell lépnem rajtad
Követem a jelet, amit a sors ad nekem
Elegem van a sírásból,
A viharodnak vége
Te leszel a szerelem szelleme, akit el fogok felejteni
Ma az a nap van, amikor elhajózom az emlékedtől
Ma az a nap van, amikor elengedek mindent, ami te voltál
Ma az a nap van, amikor megszabadulok a félelmemtől, a zavarodottságtól
Habár még mindig a szívemben őrizlek...
Nevetni és álmodozni fogok,
Tovább kell lépnem rajtad
Követem a jelet, amit a sors ad nekem
Elegem van a sírásból,
A viharodnak vége
Te leszel a szerelem szelleme, akit el fogok felejteni
Nevetni és álmodozni fogok,
Követem a jelet, amit a sors ad nekem
Elegem van a sírásból,
A viharodnak vége
Te leszel a szerelem szelleme, akit el fogok felejteni