(Intro 2x)
Szívesen lennék nyertes én is
Ahelyett, hogy folyton veszítsek
De én sajnos mindörökké
Mindörökké csak a rajongód vagyok
(1. Versszak)
Százezer kilométert vezetek
Százezer kilométert, hogy lássalak
Minden adandó alkalommal
Amilyen gyakran csak lehet
Én bántom magam, bántom magam, bántom magam
Már olyan gyakran voltam távol, távol tőled
Annyi mindent próbáltam ki
Egész kedves volt, tök rendben volt
De a végén mindig újra az ajtód előtt állok
Mert még ha állandóan veszítesz is
Lefagynak a kezeim
A kezdettől végig nálad vagyok
A többiek közül senki sem érti meg
Mert rajtam kívül senkit nem érdekelsz már, és nekem
Nincs szerencsém, meg jövőképem se
De te mindörökké az első szerelmem maradsz
Ha senki nem érti, miről szól ez nekem, akkor is
Én bántom magam, bántom magam, bántom magam
(Refrén 2x)
Szívesen lennék nyertes én is
Ahelyett, hogy folyton veszítsek
De én sajnos mindörökké
Mindörökké csak a rajongód vagyok
(2. Versszak)
Most megint nézem, ahogy a többiek ujjonganak
De senki nem ujjong jól, senki nem ujjong úgy, mint te
Itt senki nem tudja, hogy kell ünnepelni
Alig lehet elviselni
Mert itt senki nem tudja, milyen egy életen át várni
A te színeidet hordom
Készen arra, hogy mindent elviseljek pár boldog napért
Mindegy, mit mond mindenki
Én lekocsikázom a boltig, és magamra tetoválom a nevedet
És te sosem jársz majd egyedül, nekem
Nincs túl hosszú út
Órák hosszat autózni az A2-n, de
Rajta vagyok, vagyok
Az oldaladon
Essen bár vagy havazzon
Ha mindenki megy, én akkor is maradok
(Refrén 2x)
Szívesen lennék nyertes én is
Ahelyett, hogy folyton veszítsek
De én sajnos mindörökké
Mindörökké csak a rajongód vagyok
(Outro)
(Hangszerek)