már hajnali négy van, december vége
mi újság, merre jársz, jobban vagy végre?
new york hideg, de ez most az otthonom
zene szól esténként az utcasarkokon
hallom, hogy házat, kis házat építesz kint a
pusztában
hogy semmiből tengődsz, írjál
majd erről
és hát jane még őrzi egy hajtincsedet
az éjről, mit töltött veled
mikor úgy volt, hogy eldöntitek
tényleg döntöttetek?
a múltkor, hogy láttunk, olyan fáradtnak tűntél
az a híres kék köpenyed már foszlott könyöknél
mindegyik vonathoz naponta kijártál
de lili marlénedre hiába vártál
és vigyáztál nőmre, mint éjre a hold
és mire hazatért, már szabad volt
most így látlak: fogaid között a rózsa
egy törékeny tolvaj, ki a zsákmányát óvja
de látom, jane ébren van
csókoltat, azt üzeni
mit mondhatok neked még - gyilkosom, testvérem
mi az, mit mondhatok még?
talán, hogy hiányzol, és sohase bántam
hogy az utamban álltál, talán ennyi elég
és ha jane-hez vagy hozzám még valaha eljönnél
tudd, hogy ő szabad és alszik az ellenfél
köszönöm, hogy szeméből elűzted a gondokat
azt hittem mind öröktől való és örökre ott marad
meg hát jane még őrzi a hajtincsedet
az éjről, mit töltött veled
mikor úgy volt, hogy eldöntitek
híved, l. cohen