Elvesztem dalaik éneklésében
Utolértek mindenben, amit tettem
Ez minden, amit tudok, de nem erre van szükségem
Megsebzett a szerelmem, sebzett, míg kicsordult a vérem
Így ma éjjel a menedékedbe rohannék
Ma éjjel a menedékbe rohannék
Egyesülve a csendes ellenállásban
Hogy hamis királyoknak hajlongjunk
Így hadd rohanjak ma éjjel a menedékedbe
El ebből az értelmetlen pantomimjátékból
Lenyelem a büszkeségem, feladom a színlelését
Hogy hamis királyoknak hajlongjak
Megvettem folyékony és bársonyos mosolyukat
Igazságnak tartottam szavaikat
A fény és árnyék határmesgyéjén
Megtört lelkem ismét leigázták
Így ma éjjel a menedékedbe rohannék
Ma éjjel a menedékbe rohannék
Egyesülve a csendes ellenállásban
Hogy hamis királyoknak hajlongjunk
Így hadd rohanjak ma éjjel a menedékedbe
El ebből az értelmetlen pantomimjátékból
Látom a hamis királyokat
Látom, hogy ennek
Véget kell érnie
Mikor már nincs szerelem az ölelésemben
Hideg vér szalad az ereimben
Mikor méltóság nélkül szárnyalok
Szárnyalok-e egyáltalán?
Szükségem van a szerelemre az ölelésedben
Nyitott ajtókra, új utakra
Lezárom a háborúimat, és kitörlök mindent
És a tiéd vagyok
Így ma éjjel a menedékedbe rohannék
Ma éjjel a menedékbe rohannék
Egyesülve a csendes ellenállásban
Hogy hamis királyoknak hajlongjunk
Így hadd rohanjak ma éjjel a menedékedbe
El ebből az értelmetlen pantomimjátékból
Lenyelem a büszkeségem, feladom a színlelést
Igen, jóllakattak ezzel a méreggel