Te vagy az ok, amiért maradok
Mégha a napfény örökre is oda
A hajnal királyai és királynői
idézzék fel a nevem
Sötéten, mint a kihunyt csillag
A dalom a fel nem oldozott gyermekekért
Olykor a világ terhe elönt engem
Egy érzés, mit nem tudok feledni
Olykor egy viharban találom magam
És a jövőm egy rémképben odavész
Mikor álmodom
Olykor félek, hogy elveszítem a szimpátiád
Egy hazug tisztelet követel
Olykor úgy érzem, elvesztettem az önuralmam
És csak nőtt a szeretethiányom
Állatokként sétálunk e világban
és a fényben elhalványodunk
Te vagy az ok, amiért maradok
Mégha a napfény örökre is oda
A hajnal királyai és királynői
idézzék fel a nevem
Sötéten, mint a kihunyt csillag
A dalom a fel nem oldozott gyermekekért
Olykor eltűnök az együttérzés csendjében
Egy perc, mit nem tudok tükrözni
Olykor érzem, meggyengül az önuralmam
És csak táplálom a gyűlöletem lényegét
Állatokként sétálunk e világban
és a sötétben gázolunk
Te vagy az ok, amiért maradok
Mégha a napfény örökre is oda
A hajnal királyai és királynői
idézzék fel a nevem
Sötéten, mint a kihunyt csillag
A dalom a fel nem oldozott gyermekekért
Valahol az időben
Egy ritkán regélt mese
Valahol a történetben
Előtűnik a végzetünk
Az éjszaka halálán, csupán egy test vagyok
(Felriad belül az alvó ellenség)
A vihar szemében... egyformák vagyunk
Mert te vagy az ok, amiért maradok
Mégha a napfény örökre is oda
A hajnal királyai és királynői
idézzék fel a nevem
Sötéten, mint a kihunyt csillag
A dalom a fel nem oldozott gyermekekért
A dalom az elveszettekért
A dalom a fel nem oldozott gyermekekért