A Menyország lángol, fogd meg a kezem
És vezess át a tűzön.
Régóta várunk már a válaszra
Ebben a hosszú és fájdalmas küzdelemben.
Legjobb tudásom szerint az igazat mondtam,
De valahol az út mentén
Elragadtak és elvittek,
És az ár sokkal nagyobb volt, mint amit el tudtam viselni.
Mindent megtettem, de elbuktam...
Már túl mélyre süllyedtem.
Mindent elrontottam,
Jobban kellett volna tudnom.
Tehát ne jöjj errefelé,
És mondd: "én megmondtam"...
Mindannyian jó szándékkal kezdtünk,
A szerelmünk nyers volt és fiatal.
Azt hittük, megváltoztathatjuk magunkat,
Visszavonhatjuk a múltat.
De hátunkon visszük a terhet,
Az idő mindig csak halad,
A magányos reggeli fényben
A seb nem talál gyógyírt.
Ez a veszteség keserű íze,
Amit oly kedvesnek tartottam.
Elbuktam...
Már túl mélyre süllyedtem.
Mindent elrontottam,
Jobban kellett volna tudnom.
Tehát ne jöjj errefelé,
És mondd: "én megmondtam"...
A Menyország lángol, fogd meg a kezem
Sehol sem tudunk megfordulni.
Mindenkit elvesztettem, kit barátnak hittem,
Mindent, mit ismertem.
Ó, szégyenükben elfordítják a fejüket,
Azt állítják, nem látják,
De ez rossz lépés,
Kisiklás, mielőtt megtudnád,
Hogy semmi sem olyan, mint remélted.
Mindent megtettem, de elbuktam...
Már túl mélyre süllyedtem.
Mindent elrontottam,
Jobban kellett volna tudnom.
Tehát ne jöjj errefelé,
És mondd: "én megmondtam"...
(2x)