A szavak a csontomig hatolnak,
és a szívem süllyed, akár egy kő,
de nem fogom kimutatni.
Alig jutok levegőhöz,
bár egyedül fulladozom itt,
nem fogom hagyni, hogy megtudd.
Az égből zuhanok,
mindig visszafogod a szárnyaimat,
miközben szárnyalásra születtem.
Legbelül kiáltok,
jöhetsz és ledöntheted a falaimat,
de a szívem akkor is túl fogja élni.
Miattad megkérdőjeleztem a hitemet,
újabb hazugság mögé rejtetted az igazságot,
de nem fogsz sírni látni.
Minden tettedért imát mondok,
minden fájdalomért, amit itt hagysz, amikor felébredsz.
Olyan nehéz nem összetörni.
Az égből zuhanok,
mindig visszafogod a szárnyaimat,
miközben szárnyalásra születtem.
Legbelül kiáltok,
jöhetsz és ledöntheted a falaimat,
de a szívem akkor is túl fogja élni.
Azt gondolod, jobb nekem, ha nem mondom ki amit gondolok.
Azt gondolod, nem akarok kiáltani és rémült vagyok.
Legbelül mégis kiáltok,
nincs hová bújnom,
nem engedsz elrepülni.
Az égből zuhanok,
ahogy visszafogod a szárnyaimat,
miközben szárnyalásra születtem.
Legbelül kiáltok.
Zuhanás...
Az égből zuhanok,
ledöntöd a falaimat,
de én szárnyalásra születtem.