Az élet úgy tűnik, el fog sötétedni
Napról napra távolabbra sodródik
Egyre jobban elveszve magamban
Semmi sem számít, senki más
Elvesztettem az élni akarásom
Egyszerűen nincs már mit nyújtania
Nincs számomra semmi más
Szükségem van a végre, hogy felszabadítson
A dolgok már nem ugyanazok, mint régen
Hiányzik belőlem a személy
Halálosan elveszett, ez nem lehet valóságos
Nem bírom ki ezt a poklot, amit érzek
Az üresség megtölt
Míg a haldoklás úrrá nem lesz rajtam
A növekvő sötétség alkonyatba fullad
Régen önmagam voltam, de ő már nincs többé
Rajtam kívül senki más nem tud megmenteni engem, de már túl késő
Most már képtelen vagyok arra gondolni, minek próbálkoznék vele egyáltalán
A tegnap úgy tűnik, mintha sosem lett volna
A halál melegen üdvözöl engem, úgyhogy most egyszerűen elbúcsúzom