Késő van, fáradt vagyok, a szikrázó mosolyod akarom
Magas helyekre szárnyalok, de most lent akarok lenni
Nem akarok egy hüvelyket is menni, nemhogy egy millió mérföldet
És nem akarok menni, de tudom, hogy mennem kell
Csak azt akarom érezni, hogy élek
Azok az idők, mikor nem akarsz felébredni
Mert álmodban sosincs vége, mikor feladod
A Nap mindig fel fog emelkedni
Fel kell ébredned, fel kell emelned a fejed
Nézz az emberekre körülötted
Azon az úton, úgy érzed, van valami, amin mindenki keresztülmegy
Kint sötét van, de valami még mindig világít
Fel kell ébredned, felfelé kell nézned
Úgy tűnik, több leszel, minél többet vagy egyedül
Mielőtt tudod, hogy a végén magad leszel
A város ragyogó, de te nem látod a fényt
Miért koncentrálsz olyan dolgokra, amiket nem érzel helyesnek?
Csak azt akarom érezni, hogy minden rendben van
Azok az idők, mikor nem akarsz felébredni
Mert álmodban sosincs vége, mikor feladod
A Nap mindig fel fog emelkedni
Fel kell ébredned, fel kell emelned a fejed
Nézz az emberekre körülötted
Azon az úton, úgy érzed, van valami, amin mindenki keresztülmegy
Kint sötét van, de valami még mindig világít
Fel kell ébredned, felfelé kell nézned
Egy apró darabnál többet keresek
És majd megtalálom, mikor az utamon megyek
Jeleket fogok ott hagyni, szikrákat
Felszállok a földről
Nem nézek le
Azok az idők, mikor nem akarsz felébredni
Mert álmodban sosincs vége, mikor feladod
A Nap mindig fel fog emelkedni
Fel kell ébredned, fel kell emelned a fejed
Nézz az emberekre körülötted
Azon az úton, úgy érzed, van valami, amin mindenki keresztülmegy
Kint sötét van, de valami még mindig világít
Fel kell ébredned, felfelé kell nézned