Játsszuk azt, hogy király vagyok
És ez itt egy pajzs, te katona vagy.
Játsszuk azt, hogy mélyen elalszom
S mikor felébredek már minden elmúlt.
Játsszuk azt, hogy jól elbújok
És aztán te jössz, hogy engem megkeress.
S ha mégsem találsz, hát nem adod fel,
Hisz lehet csak rossz helyen keresel.
S nem ijedek meg, ha eljő a vég,
Játsszuk azt, hisz úgyis utólér.
Színleljük azt, hogy mindenki ki sikert elért
Megérdemli.
Tegyünk úgy mintha szuperhős lennék
Mintha repülve járnék és bárkit legyőznék.
S hogy az egy a mástól nagyon különböz,
De mégsem bánt, mégsem öl.
S tegyük fel, hogy nyomban eltűnök,
Ha csettintek egyet a hátam mögött,
Hogyha nem tetszik, nem igazságos vagy csak szimplán fáj
Az eljövendő.
Kérlek játsszuk, hogy hazaérvén
Te még mindig ott ülsz a kék kanapén.
Kérlek játsszuk, hogy öleljük egymást
És nem válunk el soha már.