Van választásunk.
Egy lépésben együtt menetelni
vagy a belső hangunkat követni,
vagy feladni, és csak pusztán létezni.
Van választásunk.
Néha kockáztathatnánk is,
magunkat sebezhetőnek mutathatnánk.
És a reményt nem kéne elveszíteni.
Megpróbálhatnánk, ahelyett, hogy rögtön feladnánk
önmagunkat felbátorítani és a szebbik oldalt látni.
Összetartani, ahelyett hogy széttartunk.
Van választásunk.
Én a szeretetet választom
és az emberséget,
azért, mert akit nem szeretnek
felhagy azzal, hogy ember legyen.
Én a békét választom
és mindig a szívemre hallgatok.
El kéne kezdeni, egymást szeretni.
Pontosan tudom, hogy ez megéri.
Nekem mindegy
hányszor tapasztaltam meg a saját börömön
ezt az egész gyülöletet és szenvedést.
Nekem mindegy
mert van választásunk,
hogy ezt az egész dühöt és félelmet elutasítsuk,
az ellenségeinket átöleljük
és önmagunknak megbocsássunk.
Legyünk egyek, az, ami már régóta együvé tartozik
soha többé ne forduljunk el, hanem inkább tanuljunk egymástól.
És ha ez az utolsó is ebben a hideg es kemény korban
én lágy maradok.
Én a szeretetet választom
és az emberséget,
azért, mert akit nem szeretnek
felhagy azzal, hogy ember legyen.
Én a békét választom
és mindig a szívemre hallgatok.
El kéne kezdeni, egymást szeretni
Pontosan tudom, hogy ez megéri.
Én a szeretetet választom
és az emberséget,
azért, mert akit nem szeretnek
felhagy azzal, hogy ember legyen.
Én a békét választom
és mindig a szívemre hallgatok.
El kéne kezdeni, egymást szeretni.
El kéne kezdeni, embernek lenni.