[Uzzi]:
Lassan semmi sem szent a tetteinkben,
Két lábú emberek járkálnak a földön
Csak fájdalmat kapsz az emberektől és lehetsz az áldozatuk is,
Amikor a gonosz belép az otthonodba
És megtölti a családod gyűlölettel,
Jelenségekkel, reakciókkal, extrém gesztusokkal,
Hülye érzésekkel, alkohollal, és egyéb ügyekkel.
De én hiszek istenben és megvallom a bűneimet,
És én meg azt mondom neked, hogy nem tévedtél velem kapcsolatban
Mert itt tényleg nincs jövőm,
Nem kérem a megváltást, nem fogok változni, nem vagyok szent,
De látom azokat a dolgok amiket mások szótlanul hagynak:
Hogy a szegény emberek megölik a gyereküket... Szó nélkül!
Nem elég azt mondani, hogy rettegni fogsz, nem tudod mi jár az agyunkban.
(Semmi!)
Kérdezd a gyermektelen anyákat, hogy mit éreznek,
Nézd meg mit válaszolnak majd, és menj előre, és próbálj szavakat találni!
Refrén [Loredana]:
Ohh..
Nem tudom, hogy végezzük majd, és mi fog történni velünk
Ez olyan mint amikor, mindig háborúba találjuk magunkat
Nincsenek szavak, amik felébresztenének minket,
Nem látjuk, hogy egyre több a gonosz bennünk, mint a jó..
[Caddillac]:
A szülők életet adnak a gyermekeknek, majd elhagyják őket
A Gyerek utálja a szüleit és meggyilkolja őket,
Ez nem hit, és nem horror...
Ez olyasmi, mint a tisztelet érték nélkül,
Vannak emberek, akik felkapják a fejüket a pénzre.
De nem tudod elkerülni, hogy egyre több ellenséget szerezz
Ez a paranoia, elfutsz de megtalálnak,
És a végén még azt is elhiszed, hogy a testvéred képes eladni téged.
Ordítani akarsz, és ordítasz is belül,
A némaságodba beleremeg a föld
Óvd a családod, és jegyezd meg:
Az emberi természet gyakran nem hagy szóhoz jutni!
[Refrén: ....]
[Tataee]:
Az angyalok égnek a kórházban,
A gonoszok táncolnak, a katedrálisokban
Az életet csak bérlik,
A falak is csak bérletből épülnek fel,
Korlátok vannak a szegények és a gazdagok között..
A hazugság közhely lett..
A kapzsiság pedig erény,
A halál pedig gyászol a bulvárlapokon
A farkasok már többé nem gyűjtenek áldozatokat, de a politikai pártokban,
Eladnak gyerekeket mosollyal az arcukon,
Közben mások pedig eladják a veséjüket, hogy a gyerekek kaphassanak egy esélyt,
Mert a kísértés jelen van minden megtett lépésnél az úton,
És az erőszak minden percben gyilkol..
Az utcákon, ez a kutyák világa, ők megölik egymást
Még a parkolóhelyekért is..
Nem lehet más szavakkal leírni a szenvedést,
Ez csak: Románia.
[Refrén: ...]