Van úgy, hogy jársz
az úton céltalan,
És benned minden oly sivár.
Bolyongsz oly védtelen, és
nem zavar, hogy rossz a szélirány.
Nehéz az élet, olykor úgy unod,
Te is csak percről percre élsz
Minden oly hirtelen
De lassan mégis összeáll a kép
Ma minden álom ébren ér,
Ez egy félig rajzolt képregény.
Ha visszanézni néha félsz,
Akkor tenned kell a holnapért.
Az ég felé ha nézel, láthatod,
Hogy sok madár talál hazát.
A lépted gyorsuló, jól tudod,
hogy hív egy új világ.
Ha jól figyelsz, a választ hallhatod,
a sorsodért a sok fohászt,
és könnyen rájöhetsz, hogy itt
van az,
ki mindig jó hozzád.
Ma minden álom ébren ér,
Ez egy félig rajzolt képregény.
Ha visszanézni néha félsz,
Akkor tenned kell a holnapért.
Egy kéz nyúl most feléd
Ez a kéz újból megvéd.
Az éj mindig sötét,
De ez a fény hozzád elér.
Ma minden álom ébren ér,
Ez egy félig rajzolt képregény.
Ha visszanézni néha félsz,
Akkor tenned kell a holnapért.
Egy kéz nyúl most feléd
Ez a kéz újból megvéd.
Az éj mindig sötét,
De ez a fény hozzád elér.