Lehetek elszánt, lehetek gyáva
Lehetek így egyben vagy szétdobálva
Kinek szeme se rebben az újtól
Vagy aki sohase tér le az útról
Veled egy ketrecben összezárva
Leszek a múlté, leszek a végzet
Leszek a főcél, leszek a félszeg
Leszek a tegnap, leszek a holnap
Egy semmiből valahová tartó színdarab
De sohasem lennék más
Csak hogy valahogyan másnak láss
Miért szégyellném?
Ez vagyok én
Már nem arany, nem gyémánt
Nevem az igazival eggyé vált
Miért szégyellném?
Ez vagyok, ez vagyok én
Leszek a rádió, leszek a tv
Leszek újra meg újra a szenvedélyé
Leszek az irigy szemekben a szálka
Festék a szívekbe tetoválva
Lehetek így a most és a mindörökké
Leszek a múlté, leszek a végzet
Leszek a főcél, leszek a félszeg
Leszek a tegnap, leszek a holnap
Egy semmiből valahová tartó színdarab
De sohasem lennék más
Csak hogy valahogyan másnak láss
Miért szégyellném?
Ez vagyok én
Már nem arany, nem gyémánt
Nevem az igazival eggyé vált
Miért szégyellném?
Ez vagyok, ez vagyok én
Leszek tabu, leszek téma
Leszek a nagyszájú, leszek a néma
Leszek a megtűrt, leszek a vendég
Aki ha eltűnik talán észre se vennéd
De sohasem lennék más
Csak hogy valahogyan másnak láss
Miért szégyellném?
Ez vagyok én
Már nem arany, nem gyémánt
Nevem az igazival eggyé vált
Miért szégyellném?
Ez vagyok én