Mikor már azt hittük, hogy felkel a Nap
S plédünk az apró szemcsés homokhoz ragadt
Fölötte meg kuncogtak a csókra hívó szavak
Mikor már azt hittük, egy felhő fölénk haladt
Hát csavard ki a könnyeid most esőcseppekben
De minél jobban zokogsz, mi annál erősebben
Úgy kapaszkodunk egymásba,
hogy a láncok lehullanak
Már gyorsan lepereg rólunk,
mikor mások mást mondanak
Ez a vihar már egyszer elvonult
Ne kívánd, ne akard ugyanúgy
Ha egyszer megfakult
Ez a vihar már régen nem a miénk
Kiderül, ahogy tisztul az ég
Ez már csak a tiéd
Gyere, vidd el a viharod messze
Ez már csak a tiéd
Csak egy pillantás néhány év az élet játszóterén
Ahol felnőttünk minden perc nehéz,
hogy féljünk bármiért
Viszem a múltam az ami voltam
Lehet, hogy később már kevés, de tudod ott vár
Az ami voltál, mert mélyen bennem él az a kép
Ez a vihar már egyszer elvonult
Ne kívánd, ne akard ugyanúgy
Ha egyszer megfakult
Ez a vihar már régen nem a miénk
Kiderül, ahogy tisztul az ég
Ez már csak a tiéd
Gyere, vidd el a viharod messze
Ez már csak a tiéd
Gyere, vidd el a viharod messze
Ez már nem a miénk
Azt hittük, hogy felkel a Nap
Mikor már azt hittük
Egy felhő fölénk haladt