Reszkettél mint aki szellemet látott
És ez miattam történt
Hiányoznak belőlem azok a dolgok amikre neked a legjobban szükséged van, és elmondtad
Hol voltál
Elvesztegettél minden élvezetes dolgot futásra és bujdosásra
Vajon miért?
Hadd emlékeztesselek azokra a napokra amikor kiöntötted a szíved
De sosem próbálkoztál
Már csökkent a kegyelmem
Minden kijött az arcomra
Szerettem és elvesztem
Szerettem és elvesztem
Robbanások
Azon a napon amikor felébredsz
Szükséged lenne valakire, és te megtanultad
Félni természetes dolog
De sosem lesz minden ugyan az már
Sosem lesz minden ugyan olyan már
Hagytad hogy a lelkem sötétben vérezzen
Szóval király lehetsz
Az elvárásaid még mindig kimondhatatlanok számomra,
És én elvesztettem a hitem mindenben
Az éjszakák amikkel meg tudtál birkózni
A szándékaid aranyat értek
De a hegyek megrázkódnak
Tudnom kell hogy még most is...
Robbanások
Azon a napon amikor felébredsz
Szükséged lenne valakire, és te megtanultad
Félni természetes dolog
De sosem lesz minden ugyan az már
Sosem lesz minden ugyan olyan már
És ahogy az árvíz mindent elönt
Ahogy a tested süllyedni kezd
Én voltam az egyetlen dolog az eszedben
Tudom hogy jobb vagy mint ahogyan gondolod
Hiszen ez egyszerű kedvesem
Én figyelmeztettelek
És minden amid volt
Darabokban hullik le az égről
Most figyeld hogy hullasz velük együtt
Szép lassan
Imádkoztam hogy nyugalomra lelj
És én meg foglak találni máskor
Szeretni foglak, máskor
Robbanások
Azon a napon amikor felébredsz
Szükséged lenne valakire, és te megtanultad
Félni természetes dolog
De sosem lesz minden ugyan az már