Szél fú, vad tél... ők úgy indultak el.
Tengerre szállni, s győzni kell.
„Félelmet elsodorj!
Kétséget eltiporj!”
Szétzúzni mindazt, mit szívük mélye rejt.
Már nem maraszt a termés, aratás,
Elhagyták ős daluk honát.
Szív-remény énekel,
Üvölt és énekel.
Sok-sok emlék és a múlt most újra kél.
Tengernyi könny és könnyek tengere,
Imádság száll az égre fel.
„Testvérem, oldozz el!
Szabadságunk közel!”
Segíts, hogy a fényességet érjük el!
Egy új országnak új csodája vár.
Az árbócon a zászló száll.
Szeretettől tört a szív,
Szeretetben vesztett szív...
Szeretet földjén mindig, mindig Ő az Úr!