Már jó néhány napja elmentél, s nem tudom, mennyiben vagyok hibás
S mi több, még egy üzenetet sem küldtél, tán igazából soha sem szerettél engem?
Már jó pár napja, hogy nem vagy itt, s jaj, rajtam már nem segít semmi más:
Nem beszélek, nem alszom, s szinte teljesen a semmibe vesztem
S egy napból így lesz tíz, majd egy hónap, s egy év
Akarom, hogy tudd: ezt már elviselni, jaj, hogy is lehetne, hisz ez a nagy fájdalom szinte teljesen megőrjít!
Már jó pár napja, hogy nem vagy itt, csak a csend maradt utánad
S bár jó néhány nő, akárcsak Te, képes elviselni ezt,
De én, aki már attól is meghal, hogy nem kívánsz többé jó reggelt,
Csak, mintha évszázadok teltek volna el
Pedig csak néhány napja annak, hogy nem vagy itten, velem.
Már jó pár napja, hogy nem vagy itt, s térdre borulok
Hisz még a saját jövőmet sem látom ezután
Már a hatodik nap jött el, s Felőled még mindig semmit nem tudok,
Még csak remény sem maradt, pedig - mondják - az hal meg utoljára tán.