6:30-kor, téli reggel
A hó csak hull, pirkad csendben
Más neve mellett egy szál rózsa
Mikor Eva Swanbrook-i otthonát elhagyja
A legdrágább szív, mely miatt
Mindig elszégyelltem magamat
Sétál egyedül, -de többé nem névtelenül
Eva elszökik
A messzi világról álmodik
Ebben a kegyetlen gyermekjátékban
Nincs egy barát, ki nevén szólítja
Eva tovasuhan
A messzi világot álmodja
Napraforgó-mezőm az ő jósága
A szégyen mélységeibe gúnyolva
Kicsi lány, előtte még az élete
Ki egyetlen kedves szó emléke miatt
Szívesen a szörnyetegekkel marad
Még egy utolsó, merész álom
Mielőtt elszökik, édeni fénysugár
S mi szerető szívével gyilkolunk
Eva elszökik
A messzi világról álmodik
Ebben a kegyetlen gyermekjátékban
Nincs egy barát, ki nevén szólítja
Eva tovasuhan
A messzi világot álmodja
Napraforgó-mezőm az ő jósága