6:30, téli reggel,
A hó folyamatosan esik, csendes a hajnal,
Egy rózs más névvel,
Éva elhagyja Swanbrook-i házát,
A legkedvesebb szív, melyet valaha ismertem,
Szégyellem magam,
Egyedül sétál, de nem a neve nélkül.
Éva elrepül,
Messze álmodja a világot
Ebben a kegyetlen gyermekjátékban.
Nincs barát, ki nevét kiáltaná.
Éva elvitorlázik,
Messze álmodja a világot
A benne lévő jóság lesz az én napraforgóföldem.
Az emberek a mélységes szégyenig gúnyolták*,
Kislány, ki előtt még ott áll az élet,
Egy kedves szó emléke,
Ő maradna a vadállatok között,
Itt az ideje egy újabb merész álomnak
Mielőtt elmenekülne, messzire,
Mi öltjük meg az ő szerető szívét.
Éva elrepül,
Messze álmodja a világot
Ebben a kegyetlen gyermekjátékban.
Nincs barát, ki nevét kiáltaná.
Éva elvitorlázik,
Messze álmodja a világot
A benne lévő jóság lesz az én napraforgóföldem.