Eső után, a fűben virágok sarjadnak
A tűz után élettelen hamu marad
A vihar elmúlik, és könnyebb lesz lélegezni
De addig füst tölti meg a tüdőm
Nem vagyok bíró, sem katona
Nem vagyok képes vízen járni
Próbálom megérteni
De nem tudok lenyugodni a lángoló falak között
Egy magas sziklán, több ezer csillag
A hideg barlangban találsz egy kígyót
Más örömét osztod – hogy tiéd nőjön
Az ellenségeid keresed – biztos megtalálod
Elfogadlak téged, mint a hegyek tava
Visszaveri a fényt és árnyékot vet
Kő zuhant az aljába
S prózaian fodrozódik
Tombol a vihar, skarlátvörössé válik
Sötét erdő tükröződik a vízben
Ott fogsz megtalálni mindig
Hol magasak a szirtek, hol több ezer csillag van a sötétben
Ez lesz a válaszom...
Legyen ez a válaszom...