Az elfeledett tenger fölött
Egy angyal hangja szólít engem
Valahol, ahol hegyek ütköznek össze,
Ott fogom megtalálni az új életem
Oly' sokáig hordoztam számodra ezt a terhet,
Hogy nem érzek már mást, csak bánatot
Elhitettem magammal,
Hogy semmi nem fájna jobban az igazságnál
Sose fújt a szél úgy, mint ezer évvel ezelőtt
Minden, amit ismertem, magamra hagyott engem
Sose éreztem úgy esni az esőt, mintha égető láng volna
Csak az örökös várakozás arcát látom
Hallom a csendes sírásod elveszve az esős éjszakában
Nincs már okom élni, egy okom van meghalni
Hallom a csendes sírásod elveszve az esős éjszakában
Nincs már okom élni, egy okom van meghalni
Én vagyok az, aki az árnyékok ösvényére zuhant
(És az az út úgy tűnik, hogy soha nem fog véget érni)
Én vagyok az, aki belefulladt a könnyek folyójába
Az elfeledett tenger fölött
Egy angyal hangja szólít engem
Valahol, ahol hegyek ütköznek össze,
Ott fogom megtalálni az új életem
Oly' sokáig hordoztam számodra ezt a terhet,
Hogy nem érzek már mást, csak bánatot
Elhitettem magammal,
Hogy semmi nem fájna jobban az igazságnál
Sose fújt a szél úgy, mint ezer évvel ezelőtt
Minden, amit ismertem, magamra hagyott engem
Sose éreztem úgy esni az esőt, mintha égető láng volna
Csak az örökös várakozás arcát látom