Feltarthatalanul a holnap irányába
A kerekek az aszfalthoz tapadnak
A senki országán át vezető utazáson
Menekülve változnak az árnyak
Féktelenül a hideg fényben
Az üres idő utcáin
Órák, melyek nem jelentenek sokat
Csak gondolatok, melyeket az ember
Önmagával és a széllel oszt meg
Valamikor elkezdtem
Önmagam kérdeni, hogy ki vagyok
Honnan jövök, merre tartok
Senki nem vár rám
Utamon
Önmagam keresem
Senki nem vár rám
Utamon
Hacsak te nem vállalkozol erre a lépésre
És el nem kísérsz egy darabon
Minden nap új arcok
Új helyek, idegen fények
És mégis semmi, mi itt tartana
Az ember elhagy és elhagyják
Néha fáj a veszteség
Mert tovább kell, hogy menjenek a dolgok
Néha szívesen maradnék már
De nincs türelmem
Ez nem a te hibád
Mert elkezdted e már valaha
Feltenni magadnak a kérdést, hogy ki vagy
Honnan jössz és merre tartasz
Senki nem vár rád
Utadon
Találd meg önmagad
Senki nem vár rád
Utadon
Hacsak én nem teszem meg e lépést
És elkísérlek egy darabon