Erämaan viimeinen [Hungarian translation]

Alszik az táj és én most gondolataimban utazom

erdők, szunnyadó vizek felett

Hold Hölgy világítja az éjt

Északi árnyba festi a vidéket.

Álom ez tán,

vagy halál, ahová menekültem, hol

a parázs már fel-feladja a hó alatt

Belépek a világba, a természet idején.

Kétszer hullott le az első hó

Lefestve lelkem képét.

Ez a zord szépség és roppant magány

Gyermekkorom erdeje, égboltja

Bánat zengi be az utat.

A nappal tovatűntével az éj mesél.

Ez a zord szépség és roppant magány

Ezt vágyja az ember lelke.

Bölcsőm sírja, sírom helye

az utolsó a természetben.

Hová tűnt minden más,

lápok boszorkái, lányok tornyai

és az árnyékban zúgó fák?

Liliomot ültettem az örök hótakaróba

A csend érkeztével a jövőre bízom magam.

Kétszer hullott le az első hó

Lefestve lelkem képét.

Ez a zord szépség és roppant magány

Gyermekkorom erdeje, égboltja

Bánat zengi be az utat.

A nappal tovatűntével az éj mesél.

Ez a zord szépség és roppant magány

Ezt vágyja az ember lelke.

Bölcsőm sírja, sírom helye

az utolsó a természetben.