Egyesítve a havat a tűzzel
Mert nem tudnék a kettő közül választani
Minden történetet nekem elmesélve
Melyeket el kell hinnem, és melyeket felednem kell
Szeretnék rajtuk nevetni,
Szeretnék rajtuk sírni.
A saját vulkánom lábainál töltött évektől
A pihenésig, ahol mindig esett az eső
Amikor azt mondták, hogy minden meg fog változni
Két világ közt, lelve menedéket
Szeretnék rajtuk nevetni,
Szeretnék rajtuk sírni.
Abból a szeretetből ami támogatott engem,
Nap nap után annyira szeretnék adni
Ez mind a szeretet, ami hiánya nélkül meg tudnék halni..
Szeretnék rajtuk nevetni,
Szeretnék rajtuk sírni.
Az elviselhetetlen hangos kitörések
Több, mint aranyos, amikor halkan beszélek
Ahhoz, hogy élni lehessen, nem kell többé választani
Megértettem, bár mégsem tudom elmondani
Szeretnék rajtuk nevetni,
Szeretnék rajtuk sírni.
A szeretet az, ami támaszt nyújt nekem,
Nap napot követve annyira szeretni
Ez mind a szeretet, ami hiánya nélkül meg tudnék halni
Szeretnék rajtuk nevetni,
Szeretnék rajtuk sírni.
Vajon csak úgy megérdemeltem
mindezt a szeretetet? Sosem fogom megtudni
Ez mind a szeretet, ami hiánya nélkül meg tudnék halni
Szeretnék rajta nevetni,
Szeretnék rajta sírni.
Szeretnék rajta nevetni,
Szeretnék rajta sírni.