Gyerünk, ugorj, menjünk egy kört,
S találkozzunk a városba érkező utazókkal,
A múlt meséit mondják el nekünk,
A nagy sötétből a csillagok közt.
Mi egy különleges porszem vagyunk.
Múló pillanat a bárkán.
Ünnepe és pihenőrejteke,
Az Életnek.
Éva Anyával hasalj
a zöld földjén,
Fenyő Apával magasba érj,
Nézd magad az „úgy-úgy” szemekben,
Leleplezve a találkát.
A múltnak legmélyén,
Kövesd az eon ösvényt,
Ints a fűszálnak,
Minden végtelenféle legszebb formának.
Élő-félő alázatban,
A mindenek nagysága előtt.
Lebegő sápadt kék bárkánk.
Végtelen féle legszebb formájának.
A Léten túlra, vezet utunk,
Köszöntve a túlélő őscickányt,
Hogy lássuk a Tiktaalik első sétáját,
A repülés szültének tanúját.
A Panthalassza mélyében lenn
Az eukarióta utat lel.
A legelsőhöz térünk vissza,
Üdvözölve azt, amivé majd mi válunk.
Éva Anyával hasalj a zöld földjén,
Fenyő Apával magasba érj,
Nézd magad az „úgy-úgy” szemekben,
Leleplezve a találkát.
A múltnak legmélyén,
Kövesd az eon ösvényt,
Ints a fűszálnak,
Minden végtelenféle legszebb formának.
Élő-félő alázatban,
A mindenek nagysága előtt.
Lebegő sápadt kék bárkánk.
Végtelen féle legszebb formájának.