En livstid i krig [A Lifetime of War] [Hungarian translation]

Körbenézek és látom otthonom a homályba veszni

Az én időm, hol az otthon messze, oly rövid

csak fiatalság, alig egy ember, mikor a kötelesség hívott engem

ha újra láthatom hazám, mit nem ismerek

barátok közt a falumból, csatába vonultam

és a világ égett

Háborúért mely

elpusztíthatja az embert

életem adom a hazámért

de ki fog meggyászolni?

úgy nézni rám mint

egy férjre, egy barátra

apa és fia, kik sose térnek haza

de ki fog hiányolni engem?

Csatába mentem svédországért, keresztelés a vérben

odakinn hol a halál vár, nincs hősiesség

a mezőn, hol rokonaink buktak el, egy dalt se hallani

sors keze újra lecsap, ismételten.

messze a hazától

keresztelve és meghalni csatában

és a világ égett

Háborúért mely

elpusztíthatja az embert

életem adom a hazámért

de ki fog meggyászolni?

úgy nézni rám mint

egy férjre, egy barátra

apa és fia, kik sose térnek haza

de ki fog hiányolni engem?

és mikor az időm lejár

kit érdekel akkor?

folytatják a harcot

karona megéri a méltő véget?

hogy elaludni

elhunyni

és sosem ébredni

Háborúért mely

elpusztíthatja az embert

életem adom a hazámért

de ki fog meggyászolni?

úgy nézni rám mint

egy férjre, egy barátra

apa és fia, kik sose térnek haza

de ki fog hiányolni engem?