Empty Chairs at Empty Tables [Hungarian translation]

Ez egy olyan bánat, melyet nem lehet elmondani,

Ez egy olyan fájdalom, mely egyre csak fokozódik.

Üres székek az üres asztalok mellett,

Most barátaim halottak, elmentek.

Itt beszélgettek a forradalomról.

Itt lobbantották fel a lángot.

Itt énekeltek a "holnapról",

De a holnap sosem jön el.

A sarokban lévő asztaltól

Láthatták, ahogy a világ újjászületik,

És ahogy csengő hanggal kipirultak,

Még most is hallom őket!

Azok a szavak, amiket énekeltek,

Azok lettek utolsó közös dolgaik

Hajnalban a magányos barikádokon.

Ó barátaim, barátaim, bocsássátok meg nekem,

Hogy én élek és ti elmentetek.

Ez egy olyan bánat, melyet nem lehet elmondani,

Ez egy olyan fájdalom, mely egyre csak fokozódik.

Szellem-arcok az ablakban.

Szellem-árnyak a padlón.

Üres székek az üres asztalok mellett,

Hol barátaim többé már nem találkoznak.

Ó barátaim, barátaim, ne kérdezzétek

Mire volt jó áldozatotok!

Üres székek az üres asztalok mellett,

Hol barátaim többé már nem találkoznak.