Ötéves korunk óta együtt voltunk
Annyira szép volt
Emma volt mindenki szeme fénye
És senki sem nevetett,
Amikor azt mondta,hogy filmcsillag szeretne lenni
Az angyali arcával
Bármi lehetett volna
Emmácska
Emma
Emmácska
Fel fogom írni a neved magasra az ezüstös vászonra
Emmácska
Emma
Emmácska
A legnagyobb csillaggá teszlek,akit csak látott a világ
Tizenhét évesen
Összeházasodtunk
Keményen dolgoztam,hogy meglegyen a kenyerünk
És minden nap
Emma azt a darabot kereste,
Amire soha sem talált rá végül
És néha,amikor hazajött,nagyon szomorú volt,
Gyötört a hátsó szobából kiszűrődő sírása
És visszaemlékeztem a szavakra,
amikkel ötévesen vigasztaltam
Emmácska
Emma
Emmácska
Fel fogom írni a neved magasra az ezüstös vászonra
Emmácska
Emma
Emmácska
A legnagyobb csillaggá teszlek,akit csak látott a világ
Hideg és sötét decemberi éjszaka volt,
Amikor kinyitottam a hálószoba ajtaját,
És ott találtam
Hidegen fekve az ágyon
Egy szerelmeslevél volt a padlón
Így szólt,
"Drágám,szeretlek
De már nem tudok csak álmokon élni
Próbáltam kitartani melletted,
De nem vagyok képes küzdeni többé"
Emmácska
Emma
Emmácska
Fel fogom írni a neved magasra az ezüstös vászonra
Emmácska
Emma
Emmácska
A legnagyobb csillaggá teszlek,akit csak látott a világ