Emlékszem önmagamra, amikor még érintetlen szép volt
Tegnap még gyermek voltam, most meg már zárva az égbolt
Emlékszem a régi házra, te elvetted tőlem, mondd el miért volt
Látod végül felnőtt lettem, de mégis minden percem eltékozolt
Bárcsak ne ismernélek, bárcsak soha ne láttalak volna
Bárcsak ne ismernélek, úgy soha meg nem égetett volna
Az emléked
Halványan emlékszem a boldogságra, de ha vissza vetted mondd el miért volt
Nézd meg valahogy ember lettem, a szellem bennem mégis fekete ruhát hord
Bárcsak ne ismernélek, bárcsak soha ne láttalak volna
Bárcsak ne ismernélek, úgy soha meg nem égetett volna
Az emléked
Bárcsak ne ismernélek, bárcsak soha ne láttalak volna
Bárcsak ne ismernélek, úgy soha meg nem égetett volna
Bárcsak ne ismernélek, bárcsak soha ne láttalak volna
Bárcsak ne ismernélek, úgy soha meg nem égetett volna
Bárcsak ne ismernélek, bárcsak soha ne láttalak volna
Bárcsak ne ismernélek, úgy soha meg nem égetett volna
Emlékszem önmagamra, amikor még érintetlen szép volt