Emese jött és megállt
A gyógyszertárba' és arra várt,
Hogy a tudomány
Leszállítsa azt a szert,
Amitől jobban lesz és várta
Egész nap, bedagadt a lába,
És késő lett és
A 'vény nélkül' ablakból
Kihajolt egy férfi és mondani kezdte,
Hogy 'Emese!', de ő közbeszólt erre, hogy
-Én csak egy gyógyszerre várok,
Hogy itt ne fújjon az a rossz szél.
És a fejére mutat, az ujján lángok
Pattognak és csodát látott
Az egész Lusta Kígyó Gyógyszertár,
Mert olyan szél lett, hogy a lángot
Elfújta és aztán rángott
Az arca, míg az ajtóig kísérték.
Emese, most már indul a buszod,
Menj haza szépen,
Látszik, hogy tudod,
Hogy meg vagy bolondulva,
S holnap ne gyere újra,
Ne gyere újra!
Ne gyere újra!