Emlős leszek, lányt nevelek
Négykézlábra ereszkedek
Nem törődöm semmi mással
Csak születő kisbabámmal
Nőstény vagyok, megfoganok
Emberagyat kikapcsolok
Alávet a vadállatom
Gondolatom nekiadom
Elragadnak ízek-szagok,
Félek, hogy most ilyen vagyok
Ösztön vagyok, testem vagyok
Hasam, mellem dinnye-nagyok
Megszokom majd hormon-énem
Lassan anya lesz belőlem
Elcsitúl a felfordulás
Könnyű lesz az ön-megadás
S hogyha megjön
szeptemberben
a szaladós nyár utáni
színes ősz
Úgy leszek majd
én is, mint a
fa töviben
elidőző
vemhességén
elmerengő
szelid őz