Az ész megáll, újra csak leshetem nyomát
Lelép a lány, hogyan is kezdhetnék hozzá?
Ha menni kell, soha nem haragszom rá
Egy apró kérdést feltennék, ha hagyná
Tudom, nem könnyű lépés, mégis vagyódom rá
Hogy a házasságnak édes terhe kössön hozzá
Ez a téma felkavar, érzem, elvesztem már
Fent a lent, jobb az bal, nem értem
Bár az erdőt ismerem, most mégis elvesztem már
És kóvályogva őt keresem
De van e kiút?
Nem vitás, hogy egy kérdésből lett közben száz
Ki vagyok én, ha ő nincs, űr tátong bennem
Életem, hogy védelmezzem
Szeretem, csak övé a szívem, a lelkem
Sorsom hercegnője vagy, oly régen elvesztem már
Sötét éj lesz a fény lényed nélkül
Oh, két szemed vezérel, mégis elvesztem már
Lábad miért is menekül?
Ez a srác jelre vár
Mert feltenném a kérdést már
Vágyó tény, rég elvesztem már
Rég elvesztem már
Rég elvesztem már