Megküzdöttem érted,
s nem kértem trófeákat.
Egy oroszlán szemében
félelmet nem találnak.
Az életünk egy dzsungel
vad vágyak körbezárnak.
De mi nem félünk a tűztől,
ezzel áldozunk a mának.
Ez a nap új nap
felhevít a vágy.
Ez a nap új nap
nem fél, ki a mára vár.
Ébressz, míg épül a vágy,
a porból új világ.
Lehet, hogy nincs jövőnk
de még mindig élünk.
Lehet, hogy féltesz majd
ha viharba nézünk.
Köveket hord a szél,
de mi együtt remélünk,
hogy a szívünkben kezdődik a világ.
Egyre hív a végzet,
a festett félhomályban.
Aki szót lopott a csendből,
azt mégis hol találja?
Vad vagyok s nem félek,
magába rejt a város.
Én vagy leszek hogyha jön,
az elrejtett világod.
Ez a nap új nap
felhevít a vágy.
Ez a nap új nap
nem fél, ki a mára vár.
Ébressz, míg épül a vágy,
a porból új világ.
Lehet, hogy nincs jövőnk
de még mindig élünk.
Lehet, hogy féltesz majd
ha viharba nézünk.
Köveket hord a szél,
de mi együtt remélünk,
hogy a szívünkben kezdődik a világ. (x2)
Tudom, hogy van jövőnk
de még mindig élünk.
Lehet, hogy féltesz majd
ha viharba nézünk.
Köveket hord a szél,
de mi együtt remélünk,
hisz a szívünkben kezdődik a világ.
Valamit mond a szél,
én veled kíserem.
Ahogyan szórja szét
ugyanúgy érzem.
Tudom, hogy van jövőnk,
de most viharba nézünk.
De a szívünkben kezdődik, de a szívünkben kezdődik, de a szívünkben kezdődik, a világ.