אלייך [Elaich] [Hungarian translation]

Mennyi útvesztőn kell még átjutnom, hogy elérjelek?

Mennyi hegyet és világot kell, hogy leromboljak emlékezés nélkül?

A harcok tengerében azért harcolok, hogy láthassam szemeid,

anélkül, hogy tudnám, hogy látni akarnak-e...

A második télen futok hozzád,

de a nedves ösvények és a köd gátolják látásom.

Minden lépésemnél imádkozok hadd halljam hangod,

Kiáltások mik azt mondják menjek vissza...

A hangok, a csendesség darabkái mit adok neked.

A szél olyan zavaró, nem enged el.

Csalódások a remény álcájában, mikor suttogok neked,

neked, hogy tudd régóta próbálkozom.

Egy ketrecben ülök és várok, hogy zsákmányul ejtsem félelmeid,

és mikor végre beszélünk azt mondtad olyan nagyok a félelmeid.

A farkas kertjében mi felhalmozza rettegésed, hogy legyőzze azokat,

egy farkas az életében mindig megóv, ne hagyd hátra.

A hangok, a csendesség darabkái mit adok neked.

A szél olyan zavaró, nem enged el.

Csalódások a remény álcájában, mikor suttogok neked,

neked, hogy tudd régóta próbálkozom.