Mennyi útvesztőn kell még átjutnom, hogy elérjelek?
Mennyi hegyet és világot kell, hogy leromboljak emlékezés nélkül?
A harcok tengerében azért harcolok, hogy láthassam szemeid,
anélkül, hogy tudnám, hogy látni akarnak-e...
A második télen futok hozzád,
de a nedves ösvények és a köd gátolják látásom.
Minden lépésemnél imádkozok hadd halljam hangod,
Kiáltások mik azt mondják menjek vissza...
A hangok, a csendesség darabkái mit adok neked.
A szél olyan zavaró, nem enged el.
Csalódások a remény álcájában, mikor suttogok neked,
neked, hogy tudd régóta próbálkozom.
Egy ketrecben ülök és várok, hogy zsákmányul ejtsem félelmeid,
és mikor végre beszélünk azt mondtad olyan nagyok a félelmeid.
A farkas kertjében mi felhalmozza rettegésed, hogy legyőzze azokat,
egy farkas az életében mindig megóv, ne hagyd hátra.
A hangok, a csendesség darabkái mit adok neked.
A szél olyan zavaró, nem enged el.
Csalódások a remény álcájában, mikor suttogok neked,
neked, hogy tudd régóta próbálkozom.