El oficio de la vida [Hungarian translation]

Zárd be az ajtót, amikor elmész

Túl sok van itt belőled

Ne fordulj, meg mert fogadok, hogy megfogsz lepődni

Az álmok soha nem oszlanak meg, ha vissza akarják szerezni őket

Ez nem az az élet, amit akartál

Mert ez az élet már nem az

Nevettem a hibáinkon

Sírsz, mert mélyen lesújtott minket

A kép változatlan marad

De te már nem vagy itt

Ha habozol, ne tedd azt, térj vissza

Mert ha most visszatérsz

Én ugyanaz leszek, aki voltam

Az élet soha, nem, fosztott meg a szárnyainktól

Engedd át magad az őrült emlékeknek, és annak akit szeretsz

Legyen ez az egy élet hívatása

Engedd, nekem hogy beszéljek

Idegenek a szobában

Amíg a világ eseményei zajlanak

Nem mintha a hiba olyan nagy lett volna

Csak a szeretet hiányzik

Remélem visszatér a nevetés

Itt folytatom

Ha habozol, ne tedd azt, térj vissza

Mert ha most visszatérsz

Én ugyanaz leszek, aki voltam

Az élet soha, nem, fosztott meg a szárnyainktól

Engedd át magad az őrült emlékeknek, és annak akit szeretsz

Legyen ez az egy élet hívatása

Engedd, nekem hogy beszéljek

Szerelem, tiltakozom

És erre a fájdalomra válaszolok

Most változik, erősen jön

Kelj fel és vetkőzd le az akadályokat,

A zavaros emberek nem tudják

Ez a szerelem az idő szövetségese

Az az időjé, amely begyógyítja az összetört darabokat A tönkrement szívedből

És akkor próbáld meg a lehetetlent

Valami rendkívüli szerelmet

Éld, túl a hozzáférés pillanatában

Élvezd a diadalod, higgy a csodánkban

Keress valódi szerelmet minden akadály mögött

Ha habozol, ne tedd azt, térj vissza

Mert ha most visszatérsz

Én ugyanaz leszek, aki voltam

Az élet soha, nem, fosztott meg a szárnyainktól

Engedd át magad az őrült emlékeknek, és annak akit szeretsz

Legyen ez az egy élet hívatása

Engedd, nekem hogy beszéljek

És engedd, hogy az élet a maga útján menjen

Zárd be az ajtót, amikor elmész

Túl sok van itt belőled