Eine Frau spricht im Schlaf [Hungarian translation]

Amikor (a férfi) felébredt az éjjel közepén,

Úgy vert a szíve, hogy megijedt tőle.

Mert a nő, aki mellette feküdt, nevetett,

Hogy úgy hangzott, ez az utolsó nap

És hallotta a hangját,

És érezte, hogy mégis alszik.

Mert mindketten vakon feküdtek a sötétben,

Csak szavakat látott, amiket az asszony mondott.

"Miért nem ölsz mwg gyorsabban?"

Kérdezte és sírt, mint egy gyerek.

És a sírása abból a pincéből jött,

Ahol az álmok be vannak falazva.

"Hány évig akarsz még gyűlölni engem?"

Mondta és ijesztően csendben feküdt.

"Nem akarod, hogy tovább éljek,

Mert nem akarok nélküled élni?"

A szavai úgy álltak ott, mint szellemek,

Akik saját maguktól félnek...

És az éj fekete volt és ablaktalan,

És úgy tűnt, nem tudja, mi történt.

Neki, a férfinak az ágyban nem volt kedve nevetni.

Az álmok állítólag igazságszeretőek.

De azt mondja magában: "Mit tegyek?"

És úgy döntött, nem ébred fel többé éjszakánként.

Erre aztán megvigasztalódva elaludt.