Egy táncos vagyok, aki nem táncol,
egy festő, aki nem fest
egy üldözött, sohasem vadász
már akkor is elveszett, ha egyedül
egy látnok vagyok, aki semmit sem lát,
egy szónok, aki megnémul,
csak egy kérdező,
egy szerető
egy kétkedő vagyok, sohasem kétségbeesett,
egy hazug, aki nem hazudik,
egy kereső, aki semmit sem talőál
egy fény, amely hamar kihuny
Én vagyok a szerelem, szerelem nélkül
a magam foglya
de egy napon...
de egy napon...
Tudom, valahol rám is vár egy csoda,
már itt van, még egész kicsi,
de vár rám
ami történik, bizonyára véletlenül is történhet
ha itt van, erősen tartom,
soha nem veszítem el
ha itt van, erősen tartom,
soha nem veszítem el
A felkelés vagyok, amely most felkel,
a kitörés, amely elmegy
magasan viszem magam előtt a táblát
mér esik olyan nehezemre?
Feloldozást keresek, nem megoldást
és erőt vesz rajtam az őrület
de egy napon...
egy napon...
Nem fontos, de jelentős,
hogy a pokolban élek
csábító és megkapó,
ha ki tudok mozdulni onnan
Nem vagyok álmodozó, de tele reménnyel álmodom, támasz nélkül
csak egy kérdező
egy szerető
Tudom, valahol rám is vár egy csoda,
már itt van, még egész kicsi,
de vár rám
ami történik, bizonyára véletlenül is történhet
ha itt van, erősen tartom,
soha nem veszítem el
ha itt van, erősen tartom,
soha nem veszítem el
A felkelés vagyok, amely most felkel,
a kitörés, amely elmegy