Egy értelmetlen, hosszú napon
Visszarohanok ugyanazon utakon.
A levegőben mocskos köd,
Mindenki gondolataiba merül.
A barátok kávézókban ülnek,
Újságok, könyvek, kávék hevernek előttük.
Az időről beszélnek, arról, hogy
Már 50.000-szerre váltották meg a világot.
Ooohh, olyan nehéz az élet,
Ooohh, oly nehéz élni.
Csodával határos módon elmenekülnek önmaguk elől,
Csodával határos módon elmenekülnek önmaguk elől,
Csodával határos módon elmenekülnek önmaguk elől.
Az érvelésnek sosem szakad vége,
Újra betölt mindent a zaj.
A forgalom borzalmas, mint mindig,
Istanbul újra talpra állt.
Egy értelmetlen, hosszú napon
Bejártam újra a régi utakat.
A levegőben mocskos köd,
Mindenki gondolataiba merül.
Ooohh, olyan nehéz az élet,
Ooohh, oly nehéz élni.
Csodával határos módon elmenekülnek önmaguk elől,
Csodával határos módon elmenekülnek önmaguk elől,
De ők még mindig önmaguk.