Egy test a föld és az ég
És ami hey! Benne él
Egy test az Isten, az ember és
A kezdet és a vég!
Ugyanaz a nap reggelente
Ugyanazok a csillagok éjszaka
Ugyanaz a föld tart ölében
Ugyanaz fogad be, ha vége van
Ugyanúgy te is érzel, s amíg
Sírsz, nevetsz és bármennyire
Messze is mész, de mindig
Ugyanaz a Hold néz mindenkire
Nézd meg magad mi az, amit látok, amit látsz
Ami másban más csak a felszín
De ugyanaz a váz
Hiszen voltál, te is voltál már
Mint bárki:
Gyermek a szobában, egy anya karjában
Tétova léptekkel indult a világba
Halálig rögös útm rengeteg járja itt
Hogy honnan hová tart nem sok ismeri
Egy test a föld és az ég
És ami hey! Benne él
Egy test az Isten, az ember és
A kezdet és a vég!
Ugyanazok a tévedések
Üldöző és üldözött lábnyoma
Ugyanazok az álomképek
Mint aki nem ébred fel soha
Ugyanúgy te is érzel, s amíg
Sírsz, nevetsz és mehetsz bárhova
Mindenből Isten néz rád
Csak te nem nézel Rá soha
Nézz szét mit láthat aki tényleg lát
A világban jársz és kitalálsz
Hogy olcsó szerepeket gyengén játsz
De csak csontot rágsz...
Ember a világban
Sok elme zajában
Tétova léptekkel a Halál nyomában
Mint kóbor szellemek
De ezt bárki itt –
Ha nem is vallja be
Magának – ismeri!
Akinek szeme van az látja
Akinek füle van az hallja
Akinek esze van az érti
Akinek szíve van az érzi
Akinek kemény az reméli
Akinek könnyű nagy a súlya
Aki kéri az kapja
Aki keresi, megtalálja
Nézd meg magad mi az, amit láthat aki lát
Csak a felszín más
De ugyanaz a váz
Hiszen lettél, ami voltál már
Gyermek a szobában, egy anya karjában
Tétova léptekkel indult a világba
Halálig rögös út ezt, mint bárki itt
Mert összetartozunk Mindenki ismeri