Kedvemet nem szegi semmi a világon,
Üveges táncomat három napig járom.
Fejemet nem döntöm a búnak ölébe,
Inkább adom magam lányok örömére.
Egy gúnyám, egy csizmám, mégis gazdag vagyok,
Mert bíz én magamnak, magam parancsolok,
Hegyeken, völgyeken keresztül kószálok,
Ott ahol megállok, szerencsét próbálok.
Van nékem, ami kell, Isten úgy intézte,
A szegény ember is az Ő teremtménye.
Keresztről leköszön a megváltó Krisztus,
Neki sincs semmije, szegény, mint egy koldus.